Amikor hiányoznak az érzések, a mosolyok, a nevetések, az ölelés, a gondoskodás, a közös cél...helyette a magány, a könnyek, a beteljesületlen vágyak és az önmarcangolás jut..., akkor egy reggel felébredsz..és eldöntöd: többé nem kérsz ebből...felállsz..elindulsz..az út nincs kikövezve..sőt! gödrök nehezítik utadat..azt sem tudod merre vezet..de oly régóta, most először érzed, hogy élsz...és bárhová vezessen is ez az út..érzed..tudod, hogy várni fog egy ölelő kar...pont olyan, amilyet megérdemelsz...
Ha majd elkezdek hiányozni,ne feledd el,hogy Te engedted el a kezemet...
Utolsó kommentek